Archívált honlap. Utolsó frissítés 2011. november 29.
Veiszer Alinda: Záróra – Harminc őszinte beszélgetés

Veiszer Alinda: Záróra – Harminc őszinte beszélgetés.
Alexandra Kiadó, Pécs, 2010. 454 o.

Sajtó kategóriában Veiszer Alinda lett a tavalyi év Prima Primissima Díjasa. Az ifjú televíziós szerkesztő-riporter népszerűségét kitartó munkával alapozta meg. Könyve, amely harminc interjút tartalmaz, a Záróra című műsorából válogat, és nem véletlenül siker. Alinda ugyanis saját, ráismerhető stílust honosított meg a magyar televíziózásban: felkészültség, kíváncsiság, kíméletlen érdeklődés, spontaneitás, figyelem jellemzi, és ezen tulajdonságok alapján szólnak az interjúk „Veiszer Alindául”.

Az interjúkészítés során három alapszabály érvényes nála, az első: aki eljön, attól mindent meg lehet kérdezni; de az nem köteles mindenre válaszolni; a második: felkészültség; a harmadik: a figyelem. A riportalanyokat egyáltalán nem zavarja, sőt, élvezik, hogy nem udvariaskodva kérdez, hogy őszinte, és vitatkozik. Az is nagyon vonzó a stílusában, hogy a profin okos kérdései mellett mer egészen gyermekien nyitott is lenni.

Amikor például Freund Tamás agykutatótól megkérdezi, mitől szép egy idegsejt, az agykutató nem is lepődik meg, hanem készséggel válaszol egy olyan kérdésre, amit talán még senki nem tett fel neki, mert nem szokás ilyeneket kérdezni egy interjúban...

Alinda vérbeli beszélgetős riporter, az élő adást szereti, amikor a gesztus, az arckifejezés is sokat tesz hozzá a beszélgetéshez. Bertha Lívia és Józsa Márta, a Záróra és a könyv szerkesztői segítettek abban, hogy az interjúk élő hangulata írásban se vesszen el, Burger Barna fotográfus pedig arcokat adott a szövegekhez.

Ötvenperces Záróra című műsorából eddig hatszázat készített az m2-n Veiszer Alinda, amelyben a magyar társadalom, kultúra, tudomány, sport meghatározó szereplőivel beszélgetett. A szerkesztés során szem előtt tartották a sokszínűséget, ez az a szempont, ami miatt a Zárórát a televízió nézői is szeretik, mert a késői időpont ellenére érdemes fent maradni. Alinda őszintesége és kíváncsisága ébren tartja az érdeklődést: bámulatra méltó, mennyiféle embert tud kérdezni egyforma kíváncsisággal. A kötetben szerepel több színészinterjú, például Haumann Péteré, Benedek Miklósé, Garas Dezsőé, de megszólal Sebestyén Júlia sportoló, és beszélget Jókai Anna íróval is, no meg a nagy előddel, Vitrai Tamással. S akiket még nem említettünk a harminc riportalany közül: Pogány Judit, Nádasdy Ádám, Járai Zsigmond, Szász János, S. Hegyi Lucia, Jankovics Marcell, Snétberger Ferenc, Pálinkás József, Almási Tamás, Gyurgyák János, Hacki Tamás, Anisits Ferenc, Bereményi Géza, Melocco Miklós, Oplatka András, Bányai Éva, Schwajda György, Ferber Katalin, Skardelli György, Bán János, Tulassay Tivadar, Stohl András.

Ahogy Alinda fogalmazott könyvében, ötödik éve ül egy olyan egyetem padsorában, ahol a választott tárgyak tökéletesen találkoznak az érdeklődésével, s ahol az oktatók csak az ő kérdéseire válaszolnak. Néhány emlékezetes „tantárgyat” említsünk meg: a dízelmotorok fejlődése és működése, agykutatás, könyvkiadás, foniátria, pszichológia, és még sorolhatnánk. Ezek olyan területek, melyekről a könyvben is olvasni lehet. A szakmák sokféleségén kívül még valamibe beleláthatunk: a Záróra című kötetbe kiválogatott harminc beszélgetés csak kis részletét adja annak a mozaiknak, ami eddig közel harmincezer percnyi párbeszéd alatt összeállt a képernyőn rólunk, magyarokról.

Alinda reméli, Zárórájának a tévében és nyomtatásban is lesz folytatása. A klasszikus újságírói műfajoknál maradva továbbra is a riportok érdeklik, ám szívesen tenné a Zárórát nemzetközivé. Mert tele van a világ érdekes emberekkel.

Kölcsönzési információ: OPAC
(Forrás: Könyvjelző. VII. évf., 1-2. szám, 2011. január-február, 9. o. / szd.)