Archívált honlap. Utolsó frissítés 2011. november 29.
Yugovich, R.: Az őszinteség jutalma. Pécs, Alexandra, 2010

Yugovich, Robert: Az őszinteség jutalma – egy volt maffiózó megrázó vallomása.
Pécs, Alexandra, 2010, 327 oldal

Megdöbbentő, megrázó, felkavaró. Felháborító, felvilágosító. Sokkoló, arcpirító, szégyenletes. Bravúros, nagyszerű, zseniális! A recenzens nehezen találja a szavakat, és a levegőt is. A jelzőket még hosszan lehetne sorolni. De mindegyik túlontúl gyönge és jelentéktelen lenne ehhez a könyvhöz képest, amely alatt valóban beszakad az asztal. És más is.

Gondoljanak vagy mondjanak a poszt-posztmodern szövegirodalom kritikailag felkent félistenei amit akarnak, Az őszinteség jutalma az utóbbi évek egyik (ha nem a) legerőteljesebb magyar nyelvű alkotása. Bár ezt a regényes memoárt nehéz lenne irodalmi irányzatba sorolni, egy biztos: komoly irodalom. Nehézsúlyú irodalom. Valóságirodalom. Életirodalom. Igaz, és nagyon-nagyon bátor, ugyanakkor kétségbeesett könyv. Egy valódi ember valódi kétségbeesésének dokumentuma. Aki addig van biztonságban, amíg a nevét sem tudja senki.

A Róbert Yugovich feltehetőleg álnév, ami korántsem valami rózsaszín művészieskedés a szerző részéről, hanem a legkomolyabb életvédelmi óvintézkedés. A szerző ugyanis éppen többéves fegyházbüntetését tölti valahol a magyar büntetés-végrehajtásban, minden emberi logika szerint szintén álnéven, mivel úgy döntött: kiszáll Európa egyik legjobban működő bűnszervezetéből, a hollandiai székhelyű szerb drogmaffiából. És ezzel gyakorlatilag aláírta a saját és családja halálos ítéletét. Illetve talán mégsem, amennyiben a Tanúvédelmi Program működik. Amennyiben működik. Ám a dolog korántsem ilyen egyszerű, ugyanis ha jól működne, akkor minden valószínűség szerint ez a páratlan könyv meg sem születik.

De megszületett, mivel (nevezzük így) Jugó Robot elárulta a magyar hatóság, és ezzel őt, valamint feleségét, gyermekeit és rokonait is kiszolgáltatta a maffiának. Rob pedig, bár nem hisz a csodákban, sohasem adja fel. Nem olyan fából faragták. Meggyőződése, hogy az igazi vesztes az, aki meg sem próbál győzni. És mivel, bár elit kommandós kiképzést kapott, most még sincs más fegyvere, mint a toll és az emlékei, írni kezdett. Az ő személyes emberi szerencsétlenségére, és az olvasók nagyon nagy szerencséjére. írni kezdett és beszélni kezdett, és jaj a maffiának, de jaj a magyar igazságszolgáltatásnak is.

Hogy is kezdődött? Adva van egy idealista magyar tinédzser valahol a Vajdaságban a nyolcvanas évek végén. Az iskola nem nagyon jön be neki, viszont imádja a sportot és kiválóan karatézik. Még be sem tölti a tizennyolcat, amikor már a jugoszláv hadseregben találja magát a mélységi felderítők elit kiképzésén. Körülötte éppen kirobban a huszadik század legaljasabb és legmocskosabb háborúja. A fiú harcolni kénytelen, és harcol. Nem is akárhogy. De hamar rádöbben, ez nem az ő háborúja, úgyhogy dezertál. Ettől kezdve hontalanná válik: Szerbiában magyar, Magyarországon szerb, a nagyvilágban idegen. A verekedésen kívül nem ért semmihez, de ahhoz nagyon, s mire föleszmél, már a nemzetközi alvilágnak dolgozik. Szeged, Magyarország drogbölcsője után Pest, majd Hollandia, Rotterdam, a választott új haza. Moszados kiképzés, SWAT-tréning, felsőfokú személyvédelem, rendezvénybiztosítás. Baya diszkó, ecstasykereskedelem, gulden- és eurómilliók, luxuslakások, luxusnők, luxusautók, luxusélet. Ugyanakkor feleség, gyerekek, család. Tisztesség, hűség, becsület. Felelősség. Együttérzés.

Robnak, alvilági figura létére, paradox módon határozott erkölcsi rendje van. És esze is. Ezért időben úgy dönt: kiszáll - ami sohasem egyszerű. Ám ha valaki Magyarországot választja a jó útra térés színhelyéül, az kifejezetten szürreális. Rob is későn jön rá: unió ide, tanúvédelem oda, a magyar igazságszolgáltatás annyira dilettáns, hogy semmilyen bizalomra nem méltó. Ez pedig az ő esetében egyenesen életveszélyes. Első fokon tizennégy év fegyházat kap, ami nemzetközi szinten példátlan a hatóságokkal együttműködő, jó útra tért bűnözők esetében. Különösen, ha valaki büntetlen előéletű, és mindenben a rendőrség rendelkezésére áll.

Az őszinteség jutalma akkor is hiteles könyv, ha a benne leírtak – vélhetően – nem minden esetben úgy, akkor vagy azzal történtek meg, ahogy a szerző emlékszik. De lényegileg igaz, kemény anyagból gyúrt és keserű könyv. Vádirat a magyar igazságszolgáltatás, az alvilág és az élet ellen. Egy örökké hontalan ember fájdalmas üvöltése az éjszakában, akinek jelenleg a börtön az életben maradás egyetlen esélye.

Róbert Yugovich könyvének utóélete máris elkezdődött. Hogy mennyire a valóságról szól, jelzi az is, hogy a lapjain érintett, a kilencvenes évek legnagyobb hazai bűnszervezete máris jelezte: saját könyvben kíván reagálni Az őszinteség jutalmában leírtakra.

Kölcsönzési információ: OPAC
(Forrás: Könyvjelző. VI. évf., 12. szám, 2010. december, 22. o. / Erdei L. Tamás)