Archívált honlap. Utolsó frissítés 2011. november 29.
Andai J.: Különben jól vagyok. Saxum, Bp., 2010, 175 o.

Andai Judit (et al.): Különben jól vagyok – Popper Péter emlékére.
Saxum Kiadó, Budapest, 2010, 175 oldal

Az egész testén páncélt viselő Tökös páncélgör az állatok egyik fajába, osztályába és nemébe sem tartozik, sehol sem azonosítható, épp ezért kiválóan használható hírszerzési célokra, emellett igen gyors mozgású és bátor – kivéve az évente 11 hónapig tartó üzekedése idején.

A Sivatagi kerekes golub legalább ennyire érdekes lény – mivel őt tekinthetjük a tankok természetes elődjének: a csontkerekein elszarusodott bőrszalagja segítségével mozgó golub tápláléka a száraz teveürülék és a német katonai babkonzerv. Igen sajnálatos, hogy ez a narancssárga csoda a közel-keleti háború idején kipusztult, ám – tudjuk meg Popper Péter bizarr állatrajzgyűjteményéből kettő példány még azért létezik: „Az egyik az izraelita nőegylet keresztelő medencéjében keresett menedéket, a másikat Chrudinák Alajos rejtegeti a balkonján.” A 2010-ben, hetvenhetedik életévében elhunyt Popper Péter humora és kreativitása talán leginkább ebből a színesrajzkönyvecskéjéből derül ki igazán, melynek abszurd állatrajzaiból és tudományoskodó meghatározásaiból csak úgy árad a játékosság és a szabadság, s melyet most a Saxum Kiadó régi, kedves szerzőjének emlékére két másik kötet és egy DVD társaságában kiadott.

Aki nyomon követte ez idáig Popper Péter munkásságát, s akár a sztárpszichológust látta benne vagy a legkülönbözőbb fórumokon feltűnő afféle spirituális gurut, az kivétel nélkül megfigyelhette, hogy Popper Péter szépírói énje egyre és egyre inkább előtűnik belőle. A szakpszichológusi tanulmányokat maga mögött hagyó, az esszéken, adoma- és novellafüzéreken, néha drámákon keresztül kommunikáló, majd a szóbeli tanítás mesterévé váló Popper a Pilátus testamentumával már tulajdonképpen a regény területére is átlépett, a Hordaléktalajon című legutóbbi kötetében pedig a naplójegyzetein kívül már verseket, színdarabokat és novellákat is olvashattunk.

Az eredetileg szépírónak készülő pszichológus 48 éves koráig eltiltotta magát a publikálástól, és csak az asztalfióknak, pontosabban egy kék ládának dolgozott. Az egyetem után – számolt be egy alkalommal róla – Pető András mozgásterapeuta mellett dolgozott asszisztensként, aki persze megtudta, hogy verseket ír, s elkérte a szövegeket. Miután elolvasta, azt mondta: „Fiam, ezek jó versek, jól írsz, de van egy baj. Nem írsz jobban, mint Baudelaire”. Popper Péter leszűrte a tanulságot: lehet valakiből másodosztályú orvos, tanár, de másodosztályú művésznek lenni maga a katasztrófa. A karikatúráit elnézve azonban bőven volt benne spiritusz: ha a Saxum Kiadó másik két emlék-kötetéből a Kiadatlan írásokat vesszük kézbe (ebben 7 eddig publikálásra nem került írás szerepel), és a Keresztutak című, az izrael-palesztin konfliktusból kiinduló filmnovelláját olvassuk el, biztosan sajnálni fogjuk, hogy ennyi ideig és ennyire szigorú volt magához.

A sok arcú pszichológus, aki egy kicsit bölcsként, kicsit komédiásként viselkedett minden helyzetben, akit a zene, a vers, a regény érdekelt és minden, ami nem látható vagy abszurd, aki a bizonytalanság bizonyosságát, és a „ne keress” buddhizmusba hajló filozófiáját hirdette – tizenöt éve a Saxum Kiadó szerzője: „Szerettünk vele dolgozni – emlékeznek vissza rá a munkatársak –, s úgy gondoljuk, ő is megkedvelt bennünket. Remek népművelő volt: érdeklődéssel és boldogan figyeltük, amikor a kiadóban sztorizott és gazdag életútjából mesélt történeteket.”

A Kiadó az emlékkiadás harmadik köteteként Popper Péter 26 barátját és tisztelőjét kérte fel, hogy idézze fel az alakját. Ezzel a gyűjteménnyel válik igazán teljessé az előtte való tisztelgés. Most az egyszer mások mesélnek a nagy mesélőről.

Kölcsönzési információ: OPAC
(Forrás: Könyvjelző. VI. évf., 12. szám, 2010. december, 9. o. / rk)