Archívált honlap. Utolsó frissítés 2011. november 29.
Lukacs, J.: A második világháború öröksége. Európa, 2011

Lukacs, John: A második világháború öröksége. Európa, Budapest, 2011

Az Egyesült Államokban élő John Lukacs történészprofesszor Magyarországon is sikeres szerző, ami a mai könyvpiaci körülményeket figyelembe véve elismerést érdemel. Az Európa Könyvkiadó kiadásában megjelenő, könnyen észrevehető, fehér borítós köteteit már várják az olvasók, s nem kell csalódniuk. John Lukacs évről évre tudósi rangjához méltó művekkel öregbíti hírnevét.

Idén az életműből a tavaly márciusban az Egyesült Államokban megjelent legújabb esszékötet, A második világháború öröksége kerül a könyvhéten a könyvesboltokba, amely a tengeren túl élénk vitákat váltott ki a kritikusokból, mint ahogy korábban Lukacs egyéni látásmódú, szemléletű kötetei is minden esetben a témák újragondolására késztették a laikus olvasókat és a szakmabelieket egyaránt.

A szerző ezúttal is kedvenc témáját, a második világháborút tűzte tollhegyre, s hat esszében a XX. század legjelentősebb történelmi eseményének máig tisztázatlan kérdéseit boncolgatja:

– Elkerülhetetlen volt-e a második világháború? – Elkerülhetetlen volt-e Európa felosztása? – Elkerülhetetlen volt-e Hitler hatalomra jutása? – Elkerülhetetlen volt-e az atombomba létrehozása? – Elkerülhetetlen volt-e az Egyesült Államok háborúja Németország ellen? – Elkerülhetetlen volt-e a békekötés után a hidegháború?

Mindegyik téma nagyon izgalmas, egyrészt, mert ezek a világháború történetének nagyon fontos epizódjai, a háború végkimenetele szempontjából döntő eseményei, másrészt mert hatvanhat évvel a világégést követően még mindig küzdünk a következményekkel, legyen az az európai térség felosztása vagy az atombomba kifejlesztése és alkalmazása, nem szólva a neonácizmus terjedéséről, Hitler ébren tartott kultuszáról vagy a hidegháború fejekben továbbra is pusztító örökségéről. Lukacs a tőle már megszokott lendületes stílusban írt esszéiben újragondolja ezeket a problémákat, és provokatív megállapításaival, figyelemre méltó gondolatmenetével további kutatásra, vitára ösztönöz.

Adolf Hitler személyisége iránt napjainkban sem csökken az érdeklődés. Nemcsak démonizálódott, de mostanra immár mitizálódik is alakja, éppen ezért elsőként a könyvnek azt a fejezetét olvastam el, amely Hitler személyiségét elemzi, és a Führer néhány történelmi döntésének máig tisztázatlan mozgatórugóit elemzi: miért késlekedett Dunkerque-nél, s hagyta elmenekülni a brit hadsereget? Miért támadta meg a Szovjetuniót, s lépett hadba az Egyesült Államok ellen is? Miért folytatta a harcot a végsőkig, s döntötte szó szerint romba országát, amikor tisztában volt vele, hogy a háborút már nem nyerheti meg?

Ugyancsak azonnal felkeltette az érdeklődésemet a német atombombával kapcsolatos fejezet, hiszen a leghatásosabb „titkos fegyver” el nem készülésének rejtélye ma is élénken foglalkoztatja a közvéleményt. Lukacs a háború eme kulcsfontosságú epizódjáról a két híres fizikus, Heisenberg és Bohr koppenhágai találkozásának ürügyén ír, s arra keresi a választ, hogy Németország miért veszítette el az atomfegyver kifejlesztéséért vívott versenyt.

Bennünket, magyarokat különösen érdekelhet az Európa kettéosztásáról szóló fejezet, hiszen azt a bizonyos cédulát („Magyarország 50-50%”), amelyet Churchill dugott Sztálin orra alá a moszkvai találkozásuk alkalmával, a mai napig sokat emlegetjük, mert zsákutcás történelmünk második világháború utáni évtizedeit döntően befolyásolták a nagyhatalmak vezetőinek érdekei, szeszélyei. Annak, amikor már Churchill és Sztálin szemben állt egymással, s a szövetségesekből kérlelhetetlen ellenfelek lettek, a háború utáni évtizedekre, a hidegháború időszakára is súlyos kihatásai voltak. De vajon így kellett-e ennek történnie, s ha így történt, miért követte a forró háborút hideg béke? A szerző gondolatmenete, érvelése ebben a fejezetben is rendkívül figyelemre méltó, s alighanem még sokáig vitákat vált majd ki szakmai körökben.

Persze egy ilyen esszékötetnek éppen ez a dolga: hogy újragondoljon fontos témákat, hogy provokáljon, hogy új utakat nyisson a kutatók, érdeklődő laikusok előtt.

John Lukacs könyve ennek a feladatának pompásan megfelel, hiszen a nagy háború „örökségével” a mai napig birkózunk, az emberiség ezt a terhet nem tudja letenni, az ebben a kötetben is feltett kérdésekre nincsenek egzakt válaszok.

Lukacs könyvének nagy érdeme, hogy elolvasása után ismét feltámad bennünk a vágy, hogy ne csak keressük, de meg is találjuk a válaszokat ezekre a sorsformáló, kontinensek, népek életét befolyásoló kérdésekre. Hogy tanulhassunk a múltból, s mindaz, ami megtörtént, ne ismétlődhessen meg a jövőben.

Kölcsönzési információ: OPAC
(Forrás: Könyvjelző. VII. évf., 6. szám, 2011. június, 52-53. o. / Sebők János)