Archívált honlap. Utolsó frissítés 2011. november 29.
Pelevin, Viktor O.: T. Európa, Budapest, 2011, 524. oldal

Pelevin, Viktor O.: T. Európa, Budapest, 2011, 524. oldal

Viktor Pelevin felébreszt bennünket, olvasókat, hogy vegyük észre magunkat. Itt élünk, a mindenáron haszonszerzésre épülő rendszerben, ahol óhatatlanul is hazugságokkal, álságokkal, könnyen emészthető ócskaságokkal megvezetett fogyasztóként figyeljük, ahogy múlik az időnk.

Pelevin korábbi regényeihez hasonlóan, a T című könyv is bővelkedik vizuális elemekben. A kifinomult, klasszikus ízlésű kritikusok joggal nem kedvelik, ugyanis elég színesen és gördülékenyen (szórakoztatóan, mit tegyünk) ír ahhoz, hogy az olvasó abbahagyja bármelyik regényét, mondván: ez egy játékosan laza, kulturális tematikájú teozófiai gondolatkísérlet, kit érdekel. A T című regény pedig különösen érdekes része a kortárs fenegyerek életművének, tudniillik azt a Tolsztojt idézi meg főszereplőnek, aki kétségektől majd’ megveszve keresi az igazságot, miközben hátat fordít a hazug értékrendnek (amit mellékesen az egyház is állandóan megszentségesít). Tolsztojhoz képest Pelevin (bár róla jóformán kevesebbet lehet tudni, mint a nagy orosz realista íróról) mintha már meglelte volna az igazságot, de a nagy elődjéhez méltóan szidja a fennálló álságos, hazug rendszert. Pelevin ennek ellenére nem a világot akarja megváltoztatni, hanem azt sejteti, nekünk kell változni, okosabbá és jobbá lenni – s akkor talán a világ is javul. Ő nem indít népiskolát, mint Tolsztoj, illetve nagyon is indított: egy világszerte népszerű iskolát. Ahogy Pelevin T nevű hőse egy virtuális világban analizálja magát, csak egy elemelt realizmus, tekintettel Tolsztoj életére. S a főbűne (mint minden írónak), hogy figurákat teremt és lelkeket szabadít a világra. A történetbe egyre beljebb jutva a kortárs orosz szerző humora parázslik fel.

A regény felütése igézően szellemes: két utas (micsoda alakok) a haladó vonatból figyeli, amint egy különös alak szánt a mezőn, akiről hamar kiderül, hogy a titokzatos T gróf. Mint ahogy Tolsztoj nemesítőnek tartotta a munkát, nemcsak elméleteket gyártott, hanem realista módon valósította meg az elképzeléseit. Aztán ott van Lev Nyikolajevics különös halála, ami útközben érte egy bakterházban, amikor öregségére otthonát az „innen el” indulattal elhagyta.

Ahogy a kor leginkább divatos előadói formáját találta meg Molnár Ferenc a Játék a kastélyban meg Pelevin ezt a fordulatos regényt a formának és mai műelméleti gyakorlatnak. Nem tudom, hogy a számítástechnika élvonala mire képes, de mintha ebből az alapanyagból egy, még talán nem is létező műfajú virtuális interaktív (részleteiben filmes technikákra építő) előadást, vagy valamilyen nyitott, aktív közösségi irodalmi formájú dolgot lehetne létrehozni. A T című regény azonban (és éppen a fentiek miatt) a hagyományos formát rendesen megterheli, mintha suhanás közben – esetleg a rohanó életben – néznénk az egészet. Azonban ezekből a mellékszálakból egy megerősödik: felbukkan Dosztojevszkij. A két nagy orosz a valóságban soha nem állt szóba egymással, és itt ezt a történelmi léptékű hibát Pelevin kiigazítja: rengeteget beszélgetnek, ahogy a valóságban kellett volna.

Élővé teszi a regényt, hogy a tolsztoji életművet mai társadalomkritikai bírálattal láttatja, így például megemlíti, hogy a nagy orosz író figurája nem a művei, netán a világnézeti épülésének erőfeszítései miatt érdekes a mai, médián felnőtt generációnak. A tévé előtt és által magát jelentősre tartó, létszámát tekintve alighanem hatalmas tömegnek azért érdekes Lev Nyikolajevics, mert gróf volt, és sokat forgott úri környezetben. Egy marketinges pontosan tudja, hogy azt a „bűnbánó hadovát”, amivel persze tartoznak az igazságnak (és Tolsztojnak is), képtelenség lenne eladni. Ez valójában Tolsztoj életműve.

A T gúnyos kor- és társadalomrajz, nemcsak a mai Oroszországról, de kishazánkról is. A regényt, a többi Pelevint, továbbá más kortárs orosz irodalmi műveket figyelve az orosz közélet olyan szürreális és durva dolgokat produkál, ami nálunk még – azt már nem mondom, hogy elképzelhetetlen, de – eddig nem történt meg.

Kölcsönzési információ: OPAC
(Forrás: Könyvjelző. VII. évf., 6. szám, 2011. június, 48. o. / Proics Lilla)