Archívált honlap. Utolsó frissítés 2011. november 29.
A digitalizálás fő kérdései 8/8.
Hozzáférés a digitalizált állományhoz: ingyenes vagy fizetős szolgáltatás?

Ingyenes tartalmak szolgáltatása esetén nincs szükség bonyolult rendszer kiépítésére, hiszen az adattartalmak védelmét és a felhasználói jogosultságokat nem kell kidolgozni1. Elhagyható a rendszerbe való beléptetés opciója is. Fizetős tartalmak esetén, mivel a felhasználók a kiválasztott dokumentumhoz nyilvánvalóan azonnal szeretnének hozzájutni, a postai csekkbefizetés szóba sem jöhet.

Emelt díjas SMS küldéssel, vagy internetes fizetéssel megoldható, hogy a vásárlási tranzakció gyorsan végrehajtható legyen. Jelenleg sok dokumentum-szolgáltató intézmény az emelt díjas SMS szolgáltatással működteti digitális tartalmainak megosztását.2 Ez esetben az intézménynek szerződést kell kötnie valamelyik szolgáltatóval. Így a beérkező SMS díján a szolgáltató és az intézmény egy előre kialkudott százalékban osztozik.

A másik lehetőség az, ha az intézmény valamelyik bankkal köt szerződést, így az internetes fizetéskor a felhasználót a digitális tartalmat szolgáltató intézményi weboldal „átdobja” az adott bank honlapjára, ahol a felhasználó már a bank biztonságos weboldalán kezdheti meg a kiválasztott dokumentum megvásárlását, majd az utalási tranzakció sikeres lezárása után a banki rendszer jóváírja a vételt, és a felhasználó számára megtörténik a dokumentum megnyitásához/letöltéséhez szükséges jelszó kiküldése, e-mailben, vagy SMS-ben.3

Ma Magyarországon az aktív (18-64 éves) lakosság 40%-a használja az internetet heti gyakorisággal, ami 2,7 millió embert jelenthet. Ezek közül az internetezők közül nagyjából 50%-ra (1,35 millió) tehető a gyakorlott internethasználó, akik közül nagyjából szintén 50%-ra (700 ezer) tehető azoknak a száma, akik többször vásároltak már online. Azonban ezek közül mindössze 20%-nyi (140 ezer) az, aki rendszeresen vásárol interneten keresztül.4

Látható, hogy a potenciális vásárlók száma igencsak alacsony, nem beszélve arról, hogy a fennmaradó internetező népesség közül hányan látogatják meg a digitalizált tartalmakat kínáló weblapot, hányan érdeklődnek valamelyik digitális dokumentum iránt, és hányan éreznek hajlandóságot arra, hogy megvásárolják azt, és kérdéses, hogy hányan fejezik be végül sikeresen a vásárlási procedúrát.

Ezeket a számokat a tervezéskor szinte lehetetlen előre megjósolni, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy minél nagyobb számú a felkínált digitális termékünk, minél inkább felhasználóbarát a weblapunk, minél ismertebb a weboldalunk, és minél jobban ki tudjuk szolgálni a potenciális felhasználók érdeklődési körét, annál nagyobb forgalmat is generálhatunk. Az online vásárlás esetében a felhasználók erényként említhetik a kényelmet, azt, hogy nem kell sorban állni, nincs nyitvatartási idő, az árak összehasonlíthatóak a más weboldalakon kínáltakkal. Azonban negatívumként felsorolhatják, hogy a termék nem kézzelfogható, nehézkes a reklamáció, nincs meg az eladó és a vásárló közötti személyes kontaktus, nem biztonságos, bonyolult a fizetés.

Sajnos, ezeket a felhasználói félelmeket mind-mind bele kell kalkulálnunk abba a tervezetbe, amelyben meghatározzuk a fizetős tartalmak szolgáltatásának lehetőségeit. Célszerű átgondolni, hogy az esetleges bevétel anyagilag megéri-e a sokkal több programozói munkaórát, és a bonyolultabb biztonsági jellemzőkkel ellátott szolgáltatási webfelület kialakítását. Amennyiben a fizetős szolgáltatás továbbra is fennáll lehetőségként, tisztában kell lenni azzal is, hogy százalékosan a fizetős és ingyenes tartalom hogyan viszonyul egymáshoz. Ugyanis, ha mindenért fizetni kell, akkor az oldalunk nagy valószínűséggel nem fogja a látogatók ezreit odavonzani, esetleg csak azt a réteget, amelyik kimondottan a szolgáltatott tartalom iránt érdeklődik. Ha pedig kevés a fizetős tétel, akkor ismételten meggondolandó, hogy a weboldal kialakításának szellemi befektetése kifizetődő-e.

Nyilvános és közkönyvtári szolgáltatások esetében célszerű a fizetős tartalmat a teljes tartalom 25%-ában meghatározni, azért, hogy az ingyenes tartalom odavonzza azokat, akik esetleg hajlandóak a fizetős szolgáltatást is igénybe venni.

Természetesen fontos a felhasználóbarát áraknak a kikalkulálása, mert ha túl drága a tétel, akkor a felhasználó esetleg könyvtárközi kölcsönzéssel vagy helyben használattal kiválthatja a dokumentum megvásárlását, ha pedig túlságosan olcsó, azzal a szolgáltató a szolgáltatott tartalmat is minősíti, ami reklám szempontjából nem bizalomgerjesztő, ezért sokakat eltántoríthat a vásárlástól.


  • Forrás: Ambrus Attila József: A Gutenberg- és a Neumann-galaxis: Könyvek és könyvtárak, olvasók és könyvtárosok a harmadik évezredben (kézirat) PTE, FEEK, Könyvtártudományi Intézet, 2010
  1. Természetesen célszerű vízjellel ellátnunk a képoldalt, amelyből kiderül, hogy melyik intézmény digitalizálta. Ezzel a kép „ellopását” nem tudjuk megvédeni, de a további felhasználását már jelentősen. Erre a vízjeles megoldásra lásd az alábbi oldalt: http://www.lib.pte.hu/elektkonyvtar/efolyoiratok/PTEdigitalizalas/StatisztikaiEvkonyv/1893/htm/075.htm (2010.08.17.)
  2. Az emelt díjas SMS fizetési szolgáltatásról lásd az alábbi oldalt: http://netfizetes.hu/ (2010.02.14.) A Világgazdaság Online oldalán található cikkek emelt díjas SMS-essel hozzáférhetőek. Pl.: http://www.vilaggazdasag.hu/gazdasag/gyorsulo-digitalizalas-116860 (2010.08.17.)
  3. Erről a fizetési lehetőségről az alábbi oldalon részletes információ található: http://adamobooks.info/felhasznaloknak.html (2010.08.17.)
  4. E-Shopping Report néven a KutatóCentrum és a HVG Press közös felmérést készített az offline és online vásárlási szokásokról. Lásd erről Barcza Enikő: ESR: Fogyasztók a neten, PIKuNap 2009 című előadását. http://www.docstoc.com/docs/6313651/E-shopping-report-(ESR) (2010.08.17.)